Nem akartam így belevágni a közepébe, mikor a fasza linuxos progikról ígértem írást, és nem is fog mind külön postot kapni, de az Amarok megér egy bejegyzést.

Egy KDE-s zene-lejátszóról van szó, kicsit elmélyedtem benne, és igen kellemes funkciókat találtam. De kezdjük az alapokkal.

Az első indításnál megadhatjuk a zenét tartalmazó mappáinkat, amikből aztán összegyűjti és rendezi a zenéket, amit aztán egy Collection fülön előadók és albumok szerint csoportosítva egyszerűen elérhetünk. Üdítő kivétel, hogy egy több előadóval rendelkező albumot nem darabol fel, hanem egy több előadó kategóriába veszi, egyben.

A másik kellemes funkció, a Context fül. Itt az éppen szóló számról találhatunk információkat, album-artot, az előadő többi albumát, tartalmukat, kedvenc dalainkat az előadótól, valamint címkékkel láthatjuk el a számot. Ezenkívül egy beépített lyrics-script indítása után olvashatjuk a dalszöveget, valamint megleshetjük az előadóról szóló wikipédia-bejegyzést. (Utóbbi kettőhöz természetesen egy net-kapcsolat jól jön.)

A Playlist fül is tartogat érdekes dolgokat. A csoportosítható saját listákon kívül a Smart playlists szekcióban különféle szempontok szerint válogathatunk a kollekcióból: legtöbbet játszott számok, kedvencek, legújabbak és ilyesmik (egybe vagy előadónként), illetve műfaj szerinti playlist-ek is rendelkezésre állnak. Valószínűleg némi hackelés után ide bepaszírozható egy olyan is, hogy a moodbar által elemzett számokat hangulat, pörgősség és hasonló szempontok alapján válogassuk. Van még egy Dynamic playlist részleg is, ahol random mix-et, illetve egy suggested songs listát húzhatunk be - utóbbira nem sikerült rájönnöm mi, mert egyelőre üres. Itt kaptak még helyet a podcastek, illetve rádió-streamek is, ahol nem-tudom-mennyi-de-nagyon-sok shoutcast-streamet találunk kategorizálva.

Mikor a wines rendszeremen felraktam az új Winamp-et, élvezettel vetettem bele magam az album-borító vadászatba, de meglehetősen körülményes volt a beállításuk: még a zenével egy mappában lévő képeket sem ismerte fel a program, kézzel kellett beállítgatni. Képzelhetitek milyen széles mosoly jelent meg az arcomon, mikor megláttam ezt:

A program felismerte és használja az albumok mappájában lévő borítókat, de ami még szebb, egy gombnyomással letölti a hiányzó borítókat az Amazontól. Természetesen előfordul néhány hibás darab, különösen magyar előadóknál állított be érdekes borítókat, de az esetek többségében ilyenkor kipróbálhatjuk a többi találatot, vagy kézzel betallózhatunk egy letöltött borítót.

Még nem szóltam a kvázi legfontosabb funkcióról, a zene lejátszásról. Minden más lejátszóhoz hasonlóan itt is egy playlistről mennek a zenék, amit tetszés szerint variálhatunk. Random lejátszásnál prioritást állíthatunk be a régen lejátszott vagy magasra értékelt számokra, folyamatos lejátszásnál pedig rendezhetünk 16 mező/szempont szerint, köztük a korábban említett hangulat, vagy a mi értékelésünk alapján, de akár BPM szerint is. Az értékelést (ha a beállításokban aktiváltuk) a számok sorában csillagos rendszerrel játszhatjuk meg.

Hasznos még a számváltáskor a képernyő sarkában megjelenő infódoboz (ha aktiváltuk), ezzel, és a KDE-s alkalmazások jórészéhez hasonlóan itt is elérhető globális gyorsbillentyűk használhatával könnyedén vezérelhetjük a zenelejátszást a főablak megnyitása nélkül, gyakorlatilag bármilyen elsődleges tevékenység közben.

A program tartalmaz még beépített last.fm klienst is, illetve egy online zeneboltot is használhatunk rajta keresztül. Ezenkívül elérhető nemkevés kiegészítő script és skin, pl. mit-hallgatok funkció a legtöbb IM klienshez, de mindenféle haszontalan dolgok is, mint például a Highest Rated lista első helyezettje, egy görög radio-stream gyűjtemény. Ezek a pluginek is a programon belül böngészhetők, telepíthetők és futtathatók. Libvisual csomag és egy hozzá tartozó plugin segítségével vizualizáció is lehetséges, de kétlem hogy ezt valaha is használta volna ember egy zenelejátszóban. Ja, meg van equalizer is a kifinomultabb zenehallgatóknak. A végére meg egy shot a playlist és gyakorlatilag minden funkciót mellőző opcionális ablakról, aminek megintcsak nem sok hasznát látom.

Diszklémer: a színek a KDE témám miatt sötétek - az Amarok-ablak külön is skinelhető egyébként.

Nem tudom mi a fenének kell egy mp3 lejátszót ennyire túlcsicsázni. Az új winamp meg a media player is telinyomja a képernyőt ilyen szarokkal, szvsz bőven elég ha van egy playlist és arról nyomja véletlenszerűen vagy az általam megadott sorrendben a számokat, felesleges bonyolítani az életet, a gépen úgyis max. háttérben hallgat az ember zenét, ott pedig a minél egyszerűbb, minél gyorsabb megoldások a nyerők nem a mediacenterek.

Nem egészen vágom mit értesz túlcsicsázás alatt.. Van egy playlist, valamiféle médiakönyvtár, meg vezérlőfelület. Winampben is, itt is kikapcsolható mind, vannak különféle kompakt módok; emellett mindkettőt lehet globális gyorsbillentyűkkel vezérelni, leülnek az értesítőfelületre, ennél jobban nem tudom hogy lehetne megvalósítani a háttérben zenehallgatást. Én mindkettőt csak akkor veszem elő teljes méretben, ha zenét cserélek.
Az meg, hogy van bennük sok opcionálisan használható kiegészítő feature, az ne legyen már mínuszpont ;)

A zenefájlokat tudja mappákba csoportosítani előadó vagy album szerint vagy esetleg vegyesen? Drag'n'Drop-ot gondolom lehet használni, de úgy is működik, ha a playlistből húzom ki a zenéket?
Van esetleg windowsos verziója?

"Az első indításnál megadhatjuk a zenét tartalmazó mappáinkat, amikből aztán összegyűjti és rendezi a zenéket, amit aztán egy Collection fülön előadók és albumok szerint csoportosítva egyszerűen elérhetünk. Üdítő kivétel, hogy egy több előadóval rendelkező albumot nem darabol fel, hanem egy több előadó kategóriába veszi, egyben."

Windows: létezik egy KDE win-re portolása project, de még erősen alfában. Ha az kész akkor ezt is lehet futtatni winen, addig be kell érned valami X alapú grafikus felület + kde libek kombóval ;)