Rég írtam a blogba, mert lusta vagyok és trehány, meg nagyon megviselt
a sablon elvesztése, de majd csinálok újat, úgyse tetszett. A post apropója, hogy fél év Windows-használat után úgy döntöttem, ideje megint linuxozni egy kicsit, meglesni milyen lett az új Ubuntu, bepróbálni a KDE4-et, meg úgy összességében hiányzott a linuxos életérzés :napszemüvegesszmájli
Két teszt után már biztos valami Ubuntu-fanboynak fogok tűnni, de nincs ilyesmiről szó, egyszerűen csak ez jött be legjobban korábban - bár bevallom, csak a Fedora-t próbáltam be mint alternatívát. Na meg talán kicsit elkapott a hype, de ettől függetlenül egy jól összerakott disztróról van szó.
Az előző teszthez hasonlóan itt is egyszerűen kezdem a folyamatot: az iso letöltése és kiírása után elköszönök msn-en egy linuxot telepítek, 5 perc múlva jövök szöveggel, majd betuszkolva a cd-t a meghajtóba újraindítom a vasat.
Ugye most jön az, hogy elindul cd-ről és memóriából a rendszer, és használhatom, mintha feltepítettem volna, csak kicsit lassabb. Így is történik, az ismerős Gnome felület fogad. Gyorsan fellövöm Pidgin-t, hogy tartsam az 5 perces szintidőt - wifi természetesen van, csak a kulcsot kell megkeresnem hozzá - ami szintén gond nélkül megy, ugyanis a sajátgépben szépen ott figyelnek az NTFS partícióim - pirospont. Csomagolták a rendszerhez az ntfs-3g csomagot, így írni is lehet őket probléma nélkül. A UNIX-os fájlrendszertől írtózók pedig megkönnyebbülhetnek, ez már igazán úgy néz ki mint a Windowsban: a sajátgép ikonra kattintva a winből ismerős meghajtóimat látom.
Közben persze elindítottam az installt is, most is megy a háttérben, épp particionál a drága. Sajnos a telepítőben lévő particionálót igencsak lebutították, de szerencsére a GParted továbbra is elérhető (ezúttal külön letölteni sem kellett), ezzel szépen átvariálágattam a partícios táblámat. Mondjuk a 60 gigányi adat eltolása nem leányálom, vagy másfél órája megy. Update: Ez egy 4 órás folyamatnak bizonyult.
Közben a szomszédban OSX Leopard cikket olvasgattam, és azon kezdtem filózni, hogy az Ubuntu tulajdonképpen ennek babérjaira törhet: no nem a hype meg a reklám terén, hanem mert iszonyatosan rámentek a felhasználóbarátságra, a könnyű kezelhetőségre, és eddig tulajdonképpen nem találtam olyat, amihez haladó linux-, vagy akárcsak számtech-ismeretek kellette volna. Minden beállítási lehetőség teljesen egyértelmű, a programok telepítése egyetlen kattintás, és tulajdonképpen minden hétköznapi használat során szükséges dolgot a kezed alá raknak. És ugye az egész teljesen szabadon, ingyen, nyitottan, testreszabhatóan, a haladóbbak/bátrabbak elől a nyersebb dolgokat sem elzárva. Sajnos az alapszoftverek néhány téren (zene- és videolejátszás, képnézegetés) nem a legjobbak, úgytűnik kezd szűkös lenni az egy CD-s korlát, amire a telepítőt bezsúfolták. Nemtudom, hogy egy casual user hajlandó-e keresni a programok között jobbat, ha valamelyik nem tetszik neki, de ha nem, akkor igazából meg is érdemli.
A szoftverkínálatra mindenesetre visszatérek a telepítés után - az előbb ugyanis egy nagyobbacska fagyással kellett megküzdenem: valószínűleg megtelt a memória, és swap-partíció hiányában nemigen tudott mit kezdeni magával a rendszer - szóval így live-módban nem tesztelgetem őket. Perszehogy a Firefox zabálta meg a memót mellesleg.
(...)
Megvolt a telepítést, néhány particionálás körüli zűrt leszámítva nagyjából zökkenőmentesen. Még ilyet is tud:
Apró szépséghibája a szolgáltatásnak, hogy cseszik működni: egyedül egy sakkos user-ikont importált, Firefox beállításokat/könyvjelzőket vagy akárcsak háttérképet azt nem.
Az előző cikkben ezen a ponton már összejött annyi hiba/szopás, hogy elég hosszűnak tűnjön a post a leírásukkal, most úgy döntöttem, kivesézem a programokat is: először az alap, disztróval csomagolt keveset, majdpedig csemegézek az egy kattintással letölthető sok-száz/ezer közül. Egy következő cikkben.
Első lépés legyen a zene, mert már kezd fusztrálni a csend: a Sound & Video menüben egy audio-cd szerkesztő, egy grabber (respect!) és egy hangrögzítő mellett, melyeket most nincs különösebb késztetésem kipróbálni - egy Rythmbox névre hallgató cuccot találtam. Megnyitva kb úgy néz ki, mint a Winamp a Media Libraryvel meg Playlisttel, kb ezeket is tudja. Plusz webrádió-menedzselést, plusz podcast-figyelést-letöltést-hallgatást, illetve pluginekkel is bővíthető: album-borító és dalszöveg keresés, iPod és hasonló ketyerékkel való együttműködés, last.fm, meg néhány webáruház puszipajtásság. Megpróbáltam vele zenét is lejátszani, de ez már problémásabb volt: a zajos mappáim library-ba történő importálási kísérleteimre nem reagált. Végül megnyitottam sajátgépből egy mp3-mat - ami érdekesmód a video-lejátszó cuccban köszönt vissza -, ekkor derült csak ki, hogy codec-et nem csomagoltak a rendszerhez - valószínűleg jogi okok miatt. Természetesen felajánlja a megfelelő codec-csomagot, két kattintással fenn is van, ekkor már szól a zene, és a kodek telepítése után a Rythmbox is be tudta húzni a zenéket. Le is játsza őket, és kiül a tálcára, és mondja hogy mit játszik, és használható.
A média-témában maradva, egyből megpróbálkoztam video-lejátszással is: szintén codec-telepítés után gond nélkül vitt mindent a default program (Totem), még a feliratok is mentek. Bónuszként, a sajátgépben a filmek ikonjai előnézet-módba váltottak, nice.
Fotó-ügyben sem kell szégyenkeznie a rendszernek: a bepaszírozott SD-kártyát pillanatok alatt felismerte és kérdés után megnyitotta a rajta lévő képeket a gThumb nevű nézegetőben. Itt aztán lehet rendezgetni őket, kommentet fűzni, illetve manipulálni, átszínezni, méretezni, vágni, vörösszemmentesítőst játszani, szóval bele van zsúfolva minden, amit egy nem grafikai-szoftver képnézegetőtől manapság elvár az ember.
Az internet-téma lesz a következő, bár valójában a net volt az első amivel még a live-cd indításakor foglalkoztam :)
Böngészőként a Firefox-ot csatolták a készítők, ezt gondolom nem kell bemutatni: kicsit robosztus, de az egyik legjobb böngésző a piacon. A plugin-kezelőjét részben integrálták a rendszerbe, legalábbis a flash-lejátszó keresésekor Ubuntus csomagok jöttek fel (egy Adobe, meg egy opensource cucc.)
Egy másik fontos progi net-témában az MSN/egyéb IM függőknek a Pidgin, ami többféle azonnali üzenetküldő protokollt támogat. (Van amit nem?) Ezt már Windows-on is használtam pár napja, jó kis cucc, winre is ajánlom azoknak, akiknek elege van az msn-túlcsicsázásból, biztonsági résekből szakadékokból meg úgy cakum-pakk a Live életérzésből.
Van még itt egy levelező kliens, amit lelkes Gmail-userként és annak webes felületét szerető lélekként nem sokat fogok használni, de a teszt kedvéért bepróbáltam: teljesen korrekt, használható kliens Outlook-elrendezzésel, csak gondolom a futtasunk le mindent ami vírusos lehet hozzállás nélkül.
Befigyel még egy Ekiga nevű VoIP-kliens, ami szintén távol áll tőlem, illetve egy OpenOffice meg egy Gimp, előbbi gondolom nagyjából ismert, egy teljesen használható Office-csomag - bár kicsit lassúcska -, utóbbi meg egy mazoistáknak való de sokattudó grafikai szoftver. Meg persze vannak játékok, meg mindenféle kacat.
Talán még a beállítási lehetőségeket lehetne kivesézni, de igazából nincs semmi érdekes: mindent felhasználóbarát és viszonylag hülyebiztos felületen lehet állítgatni, amit meg nem, az jobb is így. Van persze látványos 3d-s csillivilli ablakkezelő is integrálva, ami természetesen még mindig mosolyogva helybenhagyja a Vista Aero-ját, de ez ugye nem újdonság.
Összességében az első benyomásom a verzióról pozitív, de mivel személy szerint nem kedvelem a Gnome-ot - túlzottan lecsupaszított, egyszerű, casual felhasználóknak van belőve -, nagyon nem akarom tesztelgetni tovább ebben a formában. Ehelyett, ha összejön, akkor a következő cikkben a KDE4-ről lesz szó - lehet hogy túl sok reményt fűzök hozzá, igazából nagyon nem is vagyok képben, mit tud-, illetve írok pár sort a használhatóbb programokról is, ha van rá igény :)